Vikingek, Walhalla és a skandináv mitológia
Skandinávia erdős, hegyes-völgyes vidéket rejt, ahol az emberek megszokták a gyönyörű, de fagyos környezetet. A helyiek csak normannoknak vagyis északi embernek hívják magukat, ami a világban vikingként terjedt el. Ezek valójában gyűjtőnevek, mivel dán, norvég és svéd törzsek alkotják.
A viking szó leginkább a 8. század végén terjedt el. Ekkor északról rengetegen indultak útnak, mivel a túlnépesedés törzsi háborúkat okozott. Európában zűrzavar uralkodott, ami ahhoz vezetett, hogy senki sem tudta megállítani a hírhedt harcosokat. A vikingek szervezetten működő társadalomban éltek, azonban a korabeli források barbár, pogány és erőszakos jelzőket használnak, ami az akkori európai szemlélet miatt teljesen érthető. Ráadásul a normannoknak volt egy különleges képessége: túl jól értettek a hajózáshoz. A Balti-tenger vidékét gyorsan a hatalmuk alá kerítették, majd megjelentek a Földközi-tengeren és a Fekete-tengeren, de még az Atlanti-óceánon is. A terjeszkedésük nem maradt a tengernél, mivel évente újabb hadjáratokat indítottak, és a folyókat kihasználva felhajóztak a szárazföldek belsejébe. Hamarosan a Frank királyság, Oroszország és Bizánc is hallott róluk, egyre inkább rettegték az északiak nevét, akik a zsákmányszerzés után kereskedni kezdtek, és egyes helyeken letelepedtek.
Walhalla és a skandináv mitológia.
A skandináv mitológiában a Valhalla a csatában hősként elesett harcosok csarnoka, akik boldogan élnek ott Odin isten vezetése alatt. Valhallát egy pompás palotaként ábrázolják, ahol a harcosok nap mint nap egy frissen levágott vaddisznóval lakmároznak, egy kecske tőgyéből kifolyó szeszesitalt isznak, és küzdenek egymással a sportból. A Valhalla (ó-skandináv nevén: Valholl) a skandináv mitológia szerint "az elesett harcosok csarnoka" Asgardban.
Miért volt Valhalla fontos a vikingek számára?
A valhallai túlvilág gondolata erős motiváló erő volt a vikingek számára, különösen mielőtt csatába indultak volna, mert csak azok az elesett harcosok juthattak el Valhallába, akiket Odin isten méltónak és bátornak tartott.
Trollok
A troll a mesékben a legtöbbször misztikus, félelmetes lény. A legkorábbi időkben a skandináv mitológiában jelent meg, ahol ember formájú (antropomorf) alakként képzelték el. Figurája az emberben élő, különféle erősségű félelmeket, gonoszkodásokat, rossz hajlamokat testesítette meg. Inkább vad volt, mint szelíd, de – ahogy az emberben élő rossz is – gyakran a troll-féle rosszaság is átfordítható volt. A gonoszkodó trollok sokszor éppen azt a katartikus változást testesítették meg, amelyet a rossz belátása és jóságba fordulása jelent. A vadság a vikingek életmódjának, harcos időszakainak a terméke is volt.A vad orkok, akik még az ember nem tudatosított lényét vagy az ösztöneit szimbolizálták, ennek megfelelően nehezen látható, rejtett helyeken éltek, tehát barlangokban, erdők mélyén vagy fák odvában. Az orkney és shetlandi mesékben a trollok trow néven szerepelnek, az északi kultúrkörből, a vikingektől átvett jelenségként.