A rúnakőtől Nils Holgersonig

Mik azok a rúnakövek?

A rúnakövek évszázadok óta jelentős szerepet játszanak a skandináv és germán kultúrák történetében és spiritualitásában. Ezek az ősi kövek nemcsak művészeti és történelmi értéket képviselnek, hanem mély spirituális és mágikus jelentőséggel is bírnak. A rúnák az ősi germán és skandináv írásrendszer elemei, amelyek szimbolikus jelentéssel bírnak. A rúnakövek általában nagyobb méretűek, és gyakran emlékművekhez vagy vallási szertartásokhoz használták őket. A kövek felületére vésett rúnák az adott időszak vallási, történelmi vagy mágikus üzeneteit hordozzák. 

"Egyszer egy szép napon"

"Az Eddák (Próza és Verses) az óészaki mitológia, legösszefüggőbb forrásai, melyeket a 13. században jegyezték le. Az izlandiak ekkor már több mint kétszáz éve áttértek a kereszténységre, s ez meg is érződik a műveken."

Leegyszerűsítve ez azt jelenti, hogy az  Eddák nélkül nincs skandináv mitológia. Hiszen az Eddákban nem csak a mitologikus források, de a különböző hősi énekek és legendák is fellelhetők. Aki kicsit is jártas a germán mitológiában, az feltétlenül ismeri sárkányölő Siegfried és az elátkozott gyűrű legendáját, amelyet mellesleg 2004-ben meg is filmesítettek. A forgatókönyvet is az Eddák alapján írták.

Két Eddát különböztetünk meg: A Prózai, és a Verses Eddát.

Bár mindkét mű erős keresztény befolyás alatt íródott, ez mégsem von le az értékükből, hiszen ezek nélkül csupán töredékei maradtak volna fenn az Ászok és Vánok történeteinek. Emellett persze szükséges némi kritikus szemlélet a tanulmányozásukhoz.

Prózai Edda (vagy Ifjabb Edda, Snorri Eddája), középkori kézirat a skandináv mitológiáról. A művet a politikus és író Snorri Sturlusonnak tulajdonítják, s valószínűnek tartják, hogy az 1220-as évek körül készült el vele. A legrégibb kéziratát Uppsalában őrzik, es 1300 körül íródott, vagyis nem Snorri keze írása, aki 1241-ben halt meg. Az is valószínű, hogy a Prózai Edda régebbi mint a Verses Edda.

Az Edda-énekek (Edda-dalok, Régibb Edda) a 9-13. században keletkezett egységes kompozíciókból álló versgyűjtemény, a középkori irodalom egyik főműve. A skandináv népek hitvilágát örökíti meg, s szól a népvándorlás koráról éppúgy, mint a vikingek koráról. A szkaldversektől eltérően az Edda-versek költői nem ismertek, de egy izlandi hagyomány a legendás hírű költőnek, Sæmundurnak tulajdonítja a szerzőséget. Az Edda-versek 36 költői műből és két prózai részből állnak. Költői a szkaldoknál egyszerűbb formát, kevesebb és egyszerűbb metaforát használtak, az előadásmód objektív, narratív. Nem dicsversek, hanem komoly vagy ironikus hangvételű epikus művek.

14-19.század közöti időszak

A norvég irodalomban a 14. századtól a 19. századig tartó időszakot "sötét korszak"nak tekintik, bár olyan norvég származású írók, mint Peder Claussøn Friis és Ludvig Holberg hozzájárultak a Dánia–Norvégia közös irodalmához. 

Svédországban a kereszténység 1200-ra megszilárdult és a középkori kultúra is megjelent. Írni általában csak a szerzetesek tudtak, de még ők sem jegyeztek le mindent. Teljes kéziratok csak a 14. század elejétől maradtak fenn, ezek azonban latinul íródtak. A század végéről már teljes svéd nyelvű könyvek is fennmaradtak. 

A svéd reformáció irodalma az 1526 és 1658 közé eső időszak. A korszakot irodalmi szempontból nem értékelik nagyra, mivel fejlődés helyett inkább visszalépésnek tekinthető. Ennek legfőbb oka Gustav Vasa azon törekvése volt, hogy minden nyomtatott kiadvány előzetes ellenőrzésen és cenzúrán essen át. Emiatt csak a Biblia és néhány más, vallási témájú mű jelenhetett meg. 

Az 1658-tól 1732-ig terjedő időszakot a svéd reneszánsz irodalom korának nevezik, egyben a svéd irodalmi hagyományok kezdeteként tekintenek. Georg Stiernhielm 1658-ban adta ki Hercules című művét, az első svéd nyelvű, hexameterben írt verset.

A 18. századot a svéd irodalom és tudomány aranykorának tartják, mert sokkal magasabb színvonalat értek el, mint korábban bármikor. Ebben közrejátszott A szabadság korának nevezett, 1718-tól 1772-ig tartó időszak, valamint a sajtószabadságról 1766-ban hozott törvény is. Ez a szekularizáció végleges győzelmét jelentette.

A dán irodalom számára a 16. századi reformáció hozott megújulást. A korszak fontos írói közé tartozik Christiern Pedersen, az Újszövetség fordítója, valamint Poul Helgesen, a reformáció heves ellenzője. Ebben az időszakban születtek az első dán nyelvű drámák is, melyek közül Hieronymus Justesen Ranch művei a legjelentősebbek. A 17. században újra megélénkült a skandináv hagyományok iránti érdeklődés, elsősorban az olyan tudósoknak köszönhetően, mint Ole Worm. A vallásos dogmatizmus erőteljes jelenléte ellenére Thomas Kingo érzelmes himnuszai az önkifejezés felé sodorták a költészetet. 

Skandináv prózairodalom a 19. században

A 19. században a skandináv irodalom a romantika és az ún. modern áttörés korszakának szerzői révén egy csapásra fogalommá vált a művelt európai polgárság köreiben. A napjainkban már közismertnek számító H. C. Andersen meséi, Søren Aabye Kierkegaard filozófiai tételei, Henrik Ibsen és August Strindberg drámái és még számos észak-európai szerző korszakalkotó műve mindössze egy évszázad leforgása alatt jött létre és indult el a fordítások révén világhódító útjára.

Naturalizmus–realizmus és a modernizmus a svéd irodalomban

A svéd realizmus áttörése Strindberg A vörös szoba (Röda rummet) című, 1879-ben megjelent regényéhez köthető. Ebben a szatirikus regényben Strindberg könyörtelenül támadta a politikai, tudományos, filozófiai és vallási világot.

Az 1890-es évek talán leghíresebb írója Selma Lagerlöf volt, akinek munkái ma is népszerűek. Két művét, a Nils Holgersson csodálatos utazását és a Gösta Berlinget több nyelvre is lefordították, ám Lagerlöf ezek mellett is több fontos regényt írt. Történetmesélő tehetségéért 1909-ben irodalmi Nobel-díjjal jutalmazták.

Az 1910-es években kezdődő új irodalmi korszak az idősödő August Strindberg cikkeihez köthető, melyekben a konzervatív értékeket támadta. 

Az 1930-as évek folyamán fontossá vált a gyermekek újfajta igényeinek kielégítése. Ez a második világháború után vált valóra, amikor 1945-ben Astrid Lindgren Harisnyás Pippi (Pippi Långstrump) című regénye megjelent.  

A második világháború előtt a svéd detektívregények az amerikai divatot követték, utána viszont külön irányba fejlődtek. Az 1960-as években Maj Sjöwall és Per Wahlöö Martin Beck nyomozóról szóló történeteivel nemzetközi sikereket ért el. A legsikeresebb detektívregény-író Henning Mankell, a Kurt Wallanderről szóló történetek írója. Regényeit, melyek különösen Svédországban és Németországban népszerűek, 37 nyelvre fordították le.

Kortárs skandináv irodalom

Ha egy beszélgetés során felmerül a skandináv irodalom kérdésköre, akkor általában a Skandináv Krimik, Jo Nesbø, és Knausgård, akik azonnal beugranak mindenkinek. Azonban a skandináv kortárs irodalom jóval több ennél, s noha kétségtelen, hogy a krimijeikkel írták be magukat az irodalmi popkultúrába, de azért érdemes ennél messzebb is tapogatózni. A irodalomban mindig is nagyon hangsúlyos volt a gyermeki nézőpont. Az ifjúságnak szánt irodalom, a fiatalokról szóló történetek továbbra az északi országok erősségei közé tartoznak.

Van-e jellegzetes ismertetőjegye a skandináv irodalomnak? Egyesek szerint a protestáns kultúrából eredő Biblia használat, a természetábrázolás részletessége, az önreflexióra való törekvés. A képregényekre emlékeztető, de a lexikonszerzők komolyságát ironikusan magára öltő könyvek tudatosan provokálnak, hoznak kényelmetlen helyzetbe. A céljuk nyilvánvaló: azt akarják elérni, hogy szőnyeg alá söprés helyett végre foglalkozzunk azokkal a dolgokkal, amik a mindennapjaink állandó kísérői, mégsem beszélünk róluk – sokszor tényleg csak a rosszul értelmezett jólneveltség, szalonképesség miatt.