Hiragana

A hiragana egy a japán nyelvben használatos szótagírás, amely a katakanával és a kandzsival (és esetenként a rómadzsival) közösen alkotja a japán írásrendszert. Egy fonetikus szótagjel rendszer. Ez a leggyakrabban használt írás Japánban a kandzsival együtt. Ezt használják ragok, kötőszavak írásához, és a kandzsik kibetűzéséhez, kiejtéséhez (furigana), hiszen míg kandzsiból több ezer különféle írásjegy van használatban, addig a hiragana szótagírás mindössze 46 alapjelből, 25 ékezetes és 36 összetett jelből áll. A "hiragana" szó szerinti jelentése "hétköznapi" vagy "egyszerű" kana ("egyszerű" a kandzsival összevetve).

A japán nyelvnek eredetileg nem volt önálló írása, a kínai írásjegyeket vették át koreai közvetítéssel. A hiraganák gyorsan leírt kandzsikból jöttek létre. A hiragana írásrendszere a manjógana 万葉仮名 írásrendszerből, a legelső kana rendszerből amely kínai írásjegyeket alkalmazott a japán nyelv fonetikus lejegyzésére, fejlődött ki az 5. században. Talán a legöregebb írásos emlék amelyen manjógana írást fedeztek fel az Inarijama Kard, egy vaskard amit 1968-ban tártak fel az Inarijama Kofunban (kofun:ősi jellegzetes formájú japán halomsír). Az 1978-ban végzett röntgen-analízis eredményei felfedtek egy több mint 115 kínai írásjegyből álló aranyberakásos szöveget, amely már japán neveket is tartalmazott, feltételezhetően fonetikailag leírva. A kard készítésének évét az általánosan elfogadott álláspont szerint Kr.e. 471-re tehetjük. A hiraganák formája a kínai kalligráfia fű-írás (szóso) vagy más néven kurzív írásstílusából származik. A mellékelt ábrák bemutatják, hogy melyik hiragana melyik kandzsiból ered. A felső sorban az írásjegyek a mai modern szabályos írás írásjegyeivel íródtak, a középső sor tartalmazza ezek kurzív változatát és az alsó sorban pedig megtaláljuk az ezekből az írásjegyekből kiragadott és/vagy leegyszerűsödött hiraganák mai formáját.