Skandináv tervezők híres bútorai
A "skandináv dizájn" gyűjtőfogalom
Már az 1950-es években megszületett egy amerikai kiállításon, de szükség volt még valamire, hogy végérvényesen megvesse a lábát a nemzetközi dizájnszféra ingoványos talaján. Ez pedig a világhírű tervezők sora a teljesség igénye nélkül:
Arne Jacobsen (Dánia, 1902–1971)
A modern skandináv designerek között az egyik legtermékenyebb tervező, számos székét és lámpáját a mai napig forgalmazzák. Munkáit a funkcionalitás és a visszafogott, egyszerű stílus jellemzi. Még tanult, amikor részt vett Párizsban az Art Deco kiállításon, és az utazás során megismerkedett Le Corbusier esztétikájával, ami lenyűgözte.
Saját magára elsősorban építészként tekintett, ma mégis az általa tervezett bútorok jutnak elsőként az eszünkbe.
Legnépszerűbb munkája: Tojásfotel (Egg Chair)
Bútorait gyakran készítette megrendelésre, így jött létre 1951-ben a Hangya fotel, majd 1956-ban a SAS Royal Hotel megbízásából a Tojás fotel és a Hattyú fotel. A Tojás fotel Eero Saarinen "Womb chair"-jének ihletésére készült sokak szerint. Nem készült belőle sok darab, amitől különösen exkluzívnak számít. A limitált darabszám részben az elkészítés nehézségének is köszönhető.
Verner Panton (Dánia, 1926–1998)
Verner Panton avantgárd tervező futurisztikus formavilágáról, valamint az élénk, egzotikus színekben pompázó műanyagok lelkes használatáról híres. Stílusán a '60-as évek jellegzetes jegyei ismerhetők fel, legismertebb bútorait a mai napig gyártják.
Arne Jacobsen tanítványa volt, ma már Dánia egyik legbefolyásosabb 20. századi bútortervezőjeként tartják számon.
Legnépszerűbb munkája: a Panton-szék
Az "S szék"-nek is nevezett darab annak a sorozatnak az eredménye, amely során Panton olyan organikus formákat hozott létre, amelyek az emberi test vonulatait idézik meg – ebben az esetben a nyelvet.
Poul Henningsen (Dánia, 1894–1967)
Poul Henningsen, ismert nevén "PH" a lámpáiról híres, melyek különleges designjuk mellett kiváló funkcionalitással szolgálják ki használójukat. Henningsen egyfajta ikon szerepet szerzett a '20-a években, az első világításépítészként utalnak rá. Nem csak designerként vált híressé, építész, kritikus, a két világháború közötti dán kulturális élet kiemelkedő szereplője.
A PH-lámpák olyan sorozatot alkotnak, melyben mérnöki pontossággal számolta ki a villanykörtéből származó fénynyalábok tükröződését a búra felületein, hogy finom, puha világítást érjen el, ne durva, vakító fényt. Louis Poulsen gyártócége valósította meg a terveit, kettejük neve összeforrt a híres lámpák kapcsán.
Legnépszerűbb munkája: Hógolyó-lámpa (Snowball lamp)
Bármelyik lámpáját kiemelhetnénk, az Articsóka lámpát, vagy akár a Párizs lámpát, melyet 1925-ben a Modern Dekoratív és Ipari Művészetek Nemzetközi Kiállítására készített. Ez utóbbi alapján kapott egy megbízást egy nemzetközi autókiállításnak otthon adó épület, a Forum világításának elkészítésére – mely során úgy alakította át a modellt, hogy az autóknak ne a tetejéről tükröződjön vissza a fény, miközben az oldaluk sötétben marad.
Finn Juhl (Dánia, 1912–1989)
Azon tervezők közé tartozik, akik megismertették a dán design Amerikával. 1951-ben New York-ban a MoMA-ban mutatkozott be. Az általa tervezett bútorok érzéki vonalaikról váltak híressé, és számos díjat hoztak a tervezőnek.
Fiatal korában művészettörténész szeretett volna lenni, apja javaslatára fordult az építészet felé. Az érdeklődés azonban nyilvánvalóan megmaradt, és ez tükröződik vissza az általa tervezett bútorokon is. 1942-ben, 30 évesen saját maga tervezte a házát, amelyet az évek során saját tervezés bútoraival is rendezett be. A Finn Juhl ház Koppenhágától nem messze ma múzeumként látogatható.
Legnépszerűbb munkája: Chieftain szék
Juhl lágy élt adott a modern stílusú, fából készült székek vonalaihoz. Gyakran használt tíkfát bútorai elkészítéséhez. Munkásságára Jean Arp szobrászata és a törzsi művészet volt hatással. Ezt hangsúlyozza, amikor a Chieftain szék elkészült, antropológiai kutatásokból származó fotók kíséretében állította ki.
Eero Aarnio (Finnország, 1932)
A finn belsőépítész innovatív bútorterveiről vált híressé a '60-as években, többek között műanyag és üvegszálas székeiről. Már 1962-ben megnyitotta saját irodáját, és a következő évben jelent meg a Ball Chair-el, ami úgy néz ki, mint egy állványra állított, egyik oldalán nyitott gömb.
Az általa tervezett bútorok a '60-as évek pop kultúráját tükrözik vissza. Alkotásait gyakran használták sci-fi filmek díszleteként, mivel bútorainak egyszerű geometrikus formái kiválóan illeszkedtek a műfajhoz. Aarnio gyerekjátékokat is tervez, melyeket ma saját webshopjában értékesít.
Legnépszerűbb munkája: Bubble Chair
A Bubble Chair a Ball Chair továbbfejlesztett változata, a mennyezetre kell felfüggeszteni. A kialakítás előnye, hogy elcsendesíti a külvilág zajait, ezért alkalmas arra, hogy elmerülj egy könyvben vagy épp a gondolataidban. Átlátszó műanyagból készült, ami ezt a darabot is kissé futurisztikussá teszi.
Josef Frank (Svédország, 1885–1967)
Ausztriában született, szülei Magyarországról származnak. Ő maga 1933-ban költözött Svédországba, ahol 1939-ben szerzett állampolgárságot. Bécsben tanult építészetet, ahol alapító tagja volt a Vienna Werkbund, az első világháborút követő nagy lakóház programnak.
Miután Svédországba költözött, a stockholmi Svenskt Tenn egyik nagynevű tervezője lett. Munkáiban a funkcionális formákat részesítette előnyben a gazdag dekorációval szemben. Svédország egyik legjelentősebb tervezőjeként tartják számon.
Legnépszerűbb munkája: textiljei
Textileket és tapétákat is tervezett építészeti munkái mellett, Svédországban már ezek kaptak nagyobb hangsúlyt. Textil designjait 2017-ben Londonban is bemutatták egy kiállításon. Munkáiban a modernizmus sajátos ágazatát teremtette meg, amelyet óriási színgazdagság és szabad, művészi kifejezésmód jellemez.
Børge Mogensen (Dánia, 1914–1972)
Kiváló mesteremberként vált ismertté, akinek modern terveire a klasszikus stílus elemei voltak hatással. Életművével jelentősen hozzájárult, hogy a "dán modern" koncepciója ismert legyen világszerte. Bútorasztalosként kezdte a pályáját, és ezt követően tanult bútortervezést.
Munkáival számos díjat nyert, Zürichben, Londonban, New Yorkban, Párizsban állították ki alkotásait. Kaare Klint-el is dolgozott, amely időszak alatt az egyszerű, funkcionális bútorok elkötelezett híve lett. Kutatta a kortárs életmód sajátosságait, hogy olyan bútorokat tudjon készíteni, amelyek a legjobban kiszolgálják a kor emberének szokásait.
Legnépszerűbb munkája: Spanyol szék (Spanish Chair)
Bútorai mindig is visszatükrözték kiemelkedő bútorkészítői szaktudását. Finom átmenetet képezett a klasszikus és a modern között, ezért voltak bútorai népszerűek a modern stílusváltással még nem teljesen azonosuló közönség előtt. A Spanyol széket eleganciájáért és anyaghasználatáért dicsérték elsősorban.