Harmónia kívül-belül

A tradicionális japán házak eltérnek a nyugaton megszokott épületektől. Míg nyugaton a zömök, erős falak jellemzik az építészetet, addig Japánban a természeti katasztrófákra (földrengés, cunami) felkészülve inkább a könnyű újjáépíthetőségen és a nagy halálozási arány elkerülésén volt a hangsúly. Ennek megfelelően a házak fából és papírból készültek. Sinden-zukuri és soin-zukuri

A sinden-zukuri  stílus a Heian-korban ( 794-1185) a palotaépítészetéről lett híres. Sajnos szinte semmi sem maradt ránk az akkori lakberendezéssel kapcsolatban. A soin-zukuri  stílus Azucsi-Momojama-kor (1568-1600) a katonai elit házépítészete, a mai hagyományos házak alaptípusai. Ebben a stílusban alkalmaztak a lakásokban szögletes oszlopokat és faszerkezetet. Innen származnak a sodzsi-tolóajtók és a fuszuma-panelek, valamint a tatami.

A szukija-zukuri stílus a tea-ceremóniák népszerűségének köszönheti, hogy világszerte elterjedt. Ebből a stílusból származnak a ma ismert ,,japános" éttermek és szobabelsők. A közemberek házainak döngölt padlóját évszázadokon keresztül a ráfektetett szőnyeg jellemezte. Ezt a szőnyeget ma tataminak nevezik, ami mára az egész – fadeszkás – padlót befedi. Ez a folyamat fokozatosan következett be. A mai tatami természetesen már műszálat is tartalmaz, aminek eredményeképpen könnyebben tisztítható, ugyanakkor ugyanolyan sérülékeny maradt. Ez az oka annak, hogy a tradicionális házakban sem cipőt, sem papucsot nem hordanak a beltérben, hiszen ezek megkarcolhatják a tatamit, hanem mezítláb vagy zokniban közlekednek a házban. Maga ház váz-szerkezetes, aminek az az előnye, hogy nem teherhordók a falak. Így nagyobb alapterületű helyiségeket lehet kialakítani, amit sodzsi és fuszuma panelek segítségével kisebb terekre lehet osztani. Ezek a panelek nemcsak elválasztófalként szolgálnak, hanem díszítő funkciójuk is van. Ezért láthatunk néhány sodzsin és fuszumán kézzel festett természeti képeket.

A tradicionális japán házakban csak az előszobának, a konyhának, a fürdőszobának és a vécének van külön tere. Innentől kezdve bármelyik helyiségből lehet nappali, étkező, hálószoba vagy vendégszoba. A japán hagyományos házak (minka) fából, gipszvakolatból és papírból épülnek. A ház váza fa oszlop-és gerendaszerkezet, a megemelt padló (60-70 cm magasan) arra szolgál, hogy a fa ne rohadjon el és így szellőzni tudjon. Az oszlopok talpköveken helyezkednek el, ez biztosítja a földrengéskor az oszlopok rugalmas mozgását. A tetőn régen szalma burkolat volt és fazsindely, ma már tetőcserép borítja. Az épületet az esőtől a verandán túl kilógó eresz védi meg. Az eresz további funkciója, hogy beengedi a téli napsütést, de az erős nyári fényt kiereszti. Tolófalak és -ajtók (fuszuma, szódzsi) választják el a helyiségeket.  Még az ablakoknak is van külső, fából készült tolólemezük (amado).

A BELSŐ TEREK

A japán házak berendezése minimalista, teljesen eltérő az európai megszokottól.

A japán lakások színvilágára a semleges színek a jellemzőek. Fontos a természetes anyagok használata, ezért a lakásbelső is a természet színeit adja vissza. A falakat természetet ábrázoló festmények díszítik. Ezek egyszerűek, letisztultak és nyugalmat árasztanak.A sódzsi-panelek és lámpatartók alapját gyakran a fekete szín adja és ezt kombinálják a rizspapírral.

Textúrára a fa és a papír a jellemző. A japán stílusú házaknál a cédrus, juhar, bambusz, kő, fonott gyékény és rizspapír használata elengedhetetlen. Ezeken kívül jellemző anyagok a selyem, a tatami és az aprólékos kézimunkával készített kimonók.